Jó napot kívánok, kutya van? - Sokszor ez az első kérdésünk, amikor mentővel megérkezünk egy lakáshoz. De miért olyan fontos ez, amikor valaki rosszul van? Hiszen a Buksi jó kutya!
Mentőt hívnak egy házba vagy lakásba. Köszönés után megkérdezzük, van-e kutya, el van-e zárva. A jól bevett válasz:
Van, és nincs elzárva, de...
de a Buksi nem bánt, de a Buksi jó kutya, de a Buksi kölyök, de a feleségem rosszul van. Jöjjenek már, nem bánt!
Miért nem szeretjük ezt a választ?
Képzeljük csak a kutya helyébe magunkat.
Buksi jó kutya, de nem szereti, ha két-három idegen egyszer csak belép a területére.
Buksi főleg azt nem szereti, ha azok az idegenek sok-sok ember, beteg, és más kutyák szagát hordozhatják magukon. Főleg, ha az előző beteg vérének a szagát is megérzi.
Buksi nem bánt. De Buksi fél, ha látja, hogy a gazdája rosszul van. Ha látja, hogy a gazdájának valami fáj. És habár Buksi alapjáratból nem bánt, de ha az előbb tárgyalt idegenek a rosszullévő gazdijához nyúlnak, megszúrják őt, vagy vizsgálat közben fájdalmat okoznak neki, akkor Buksi bánt.
Mert Buksi jó kutya, de fél, és éppen ezért megvédi a gazdáját a "csúnya" mentőktől. Életében először tesz ilyet, de megteszi.
Zárd el Buksit, mielőtt kiérkezünk mentővel.
Tudjuk, hogy jó kutya, és szeretjük, de mindenkinek így a jó.